Prológus

1884.december 24.

Lassan ballagtam hazafelé,mikor az ég mintha elsötétült volna.Legjobb barátnőimmel voltunk a fiúk után leskelődni,aztán mindenki hazafelé vette az irányt.Már fáradt voltam és csak haza akartam érni anyákhoz szenteste.A hó úgy derékig ért lábaim már kezdtek fázni,sőt nem csak a lábaim,de az egész testem.Hazaértem a családomhoz,de sehol senki.Visszaléptem és az egész utca csendes volt.Mintha kihalt lett volna.Nagyon kis faluban laktunk mi messze a városoktól.Még egyszer visszamentem a házba,hátha csak képzelődtem,de nem.Átmentem a szomszéd nénihez,de ő se nyitott ajtót,sőt senki.Nagy sikolyt hallottam a falu másik végéből.Gondoltam a fiúk megint megfürdettek egy lányt,de jött még egy sikoly aztán még kettő.Elindultam a hangok irányába.Sehol nem találtam semmit.Kint álltam a falu közepén és figyeltem.Semmi sem történ,de az ég egyre sötétebb lett.Bementem a házunkba,ahol ropogott a kicsi kályhában a tűz.Kopogtatást hallottam.Kinyitottam az ajtót és egy fiatal sármos srác állt az ajtóban.

-Bocsi,hogy szenteste zavarok,de bemehetnék megmelegedni,mert eltévedtem.-anyáék mindig arra tanítottak,hogy ne engedjek be idegeneket a házba,de a srác elbűvölő volt és mivel nincsenek itt ezért nem szidhatnak le.

-Gyere beljebb!-a srác jól körbenézett,majd átlépte a küszöböt.

-Daniel Grant vagyok.-nyújtotta a kezét én pedig belehelyeztem az enyémet.Megpuszilta.

-Én Ashley Grey.-elpirultam.-Hova szeretnél eljutni?Segíthetek esetleg?-a fiú elmosolyodott.

-Rajtam már nem tudsz segíteni,a saját életemben tévedtem el!-furcsán néztem a srácra.-Sajnálom,de sürget az idő!-elém lépett kezét megharapta és számhoz tette.Én próbáltam eltolni,de mintha kőből lett volna.Hirtelen elemelte.Nyakamba harapott,hangos sikoly hagyta el a számat.Innentől minden sötét lett.Nora,Melissa,Dina és Faye mellett ébredtem.Mindenki sírt.Egy üres szobában voltunk.A szemem fájt ahogyan kinyitottam.A nyakamhoz értem ahol,csak egy harapás nyom beforrt sebe volt.

-Lányok hol vagyunk?-böktem meg Melissát.

-Fogalmunk sincs.-válaszolt Faye.Egymást átölelve sírtak.Odamentem hozzájuk és megsimogattam a hátukat.

-Lányok semmi baj,minden renden lesz.-ezt mikor kimondtam magam sem gondoltam komolyan.

Napjainkban

-Hé lányok azok a srácok ott minket néznek,nem gondoljátok,hogy tennünk kellene valamit.-szóltam a lányoknak.

-Na és mit?Te kis boszi,te látsz a fejükbe akkor had halljuk miket gondolnak.-a fekete hajú srác szemébe néztem és megtartottam a szem kontaktust.Kiolvastam a gondolatait és elmosolyodtam rajta.-Ash mond már mit látsz!-szóltak a lányok.

-Nora,a segítségedre lenne szükségem.-Nora elmosolyodott és a srácra nézett.

Gyertek ide és mondjátok el a gondolataitokat.Most!-mondta Nora,mi ebből egy szót se hallottunk..

A 3 srác azonnal megindult felénk és megálltak az asztal szélénél.

-Sexy,dögös ruci,nagy mellek,oltári jó fenék,meghúználak,eljössz egy körre,megjártatnám a szádban a nyalókámat.-itt elnevettük magunkat.A 3 srác egyszerre beszélt.Dina csettintett.A fiúk feleszméltek és elvörösödött arccal mentek rohamos gyorsasággal tovább.